Miután elbúcsúztam Jessicától ledobtam a táskám az ágyra. Folyton csak ő járt az eszembe. Haragot és szerelmet éreztem volna? Szerelmet biztos, hogy nem csak haragot. Amiért megtévesztett, hogy olyan kedvesen jött felém aztán bunkó módjára csak ott hagyott. Ha holnap bemegyek Jess-hez beszélni fogok vele. Ajtó nyikorgás halatszódot majd Chatlie lépett be a konyhába. Lementem üdvözölni aztán hozzáfogtam a vacsora készítéséhez.
-Nah Bells milyen volt az suli? – kérdezte apám
-Hát…végülis kedvesek velem de én jobban szeretnék a városba járni Jessicával egy gimibe
-Ezt már megbezséltük Bella. Míg itt vagyunk a rezervátumba ide kell járnod – mondta apám ellenkezést nem tűrő hangnemben. Megvacsorásztunk Billynek fölvittem az ételt ezután bementem szobámba és bevágódtam az ágyba. Elis aludtam szinte rögtön de volt egy álmom. Még hozzá róla. Az álmomban vele voltam és csókoloztunk. Azután már egyre távolibb volt, és futottam utána,de egre csak messzebb került tőlem és én belezuhantam egy szakadékba. Én csak zuhantam és zuhantam mikor Jacob karjaiban kötöttem ki. Jacob ledobott a földre és ekkor ébrettem föl, hogy én a földön fekszek. Ziháltam és ekkor nyitott be apám.
-Minden renben van Bella? Kiabálást hallottam…
-Igen persze,,,csak rosszatt álmodtam – bár az elje nem is volt olyan rossz
Apám kiment a szobából. Rá néztem az órára ami hajnali négyet mutatott. Próbálkoztam az alvással de nem ment. Folyton csak az álom járt az eszembe. Valami jelentősége biztos van. Nem tudod miért történik ez velem. Szerintem elbóbiskolhattam mert Jacob hangját hallottam meg, hogy dörömbül az ajtón.
-Bella kellj fel, mert elkésünk – kiabált be Jake
-Mindjárt ott vagyok Jake – kiabáltam vissza ezután gyorsan lezuhanyoztam és főlvettem egy kivágott felsőt és a legjobb farmeromat. Nem tudom miért ezeket vettem föl, de így jobbnak láttam. Beértünk a suliba és Jacob még mindig nyaggatot, hogy elmehetnék valahová, de én csak ugyanazt tudtam neki mondani mint tegnap. Nagyon lassan telt a nap hátralevő része. Aztán elérkezett az utolsó órám testnevelés. Már előre féltem, de a tanár nem állított be játszani nagy szerencsémre. Mikor vége lett az órámnak amilyen csak gyorsan tudtam felöltöztem és mentem a kocsimhoz de ekkor egy hideg testbe ütköztem bele. Pont ugyanolyan hideg volt mint tegnap aki elkapott nehogy elessek. Mikor fölpillantottam őt, vagyis Edwardot pillantottam meg.
(Edward szemszöge)
Nagyon meglepett arcot vágott mikor meglátott ami mosolygásra késztett. Ekkor már megmozdulni se tudod, és én őszintén szólva azt se tudom, hogy esett el majdnem mivel és közbeléptem és megfogtam…
-Bella, nézhetnél a lábad elé – nevettem föl, és ő még mindig belém kapaszkodott és nem akart elengedni. Még jó, hogy a rugámba kapaszkodott és nem érezte hideg bőrömet.
-Őhm Bella, elengednéd a ruhámat?
-Persze…bocsi – és láttam, hogy elpirult amin csak megint nevetnem kellett
-Most meg min nevetsz? És miért vagy itt? Hisz tegnap…
-Figyelj Bella, sajnálom a tegnapit, de jobban tennéd ha elkerülnél engemet, bár nem hiszem, hogy akarnál velem találkozni szóval…
-Nem mondtam, hogy nem akarok veled találkozni,de miért viselkedtél tegnap olyan furán velem? Hisz nem ártottam neked? Vagy talán mégis?!
-Nem, csak fölbosszantottak a testvéreim – ami igazis volt, de azt nem tettem hozz, hogy csak gondolatban hallottam ezt
-Csak ennyit akartál vagy akár elismehetek? – kérdezte fölháborodottan, bár kicsit kábán
-Hát végülis szeretném ha beszélgetnénk, de nem lehet Bella. Nem sodorhatlak veszélybe – néztem bele barna szemibe. Egy ideig csak bámultam és ő is engem majd meghallottam Jacob Black gondolatait.
-Bocsi Bella, de most mennem kell…nagyon sajnálom – és télleg sajnáltam is hisz megakartam tudni róla minél több mindent ha már nem hallhatom a gondolatait.
-De őhm. Ugye látlak meg? – kérdezte Bella
-Én remélem, de nem kéne találkoznunk – és siettem nehogy észrevegyen az a Black gyerek, de észrevett. Hallottam amint megkérdezni Bellától, hogy mit akart és elég durván ezért úgy döntöttem maradok még egy kicsit. Már szinte ordított szegénnyel, de láttam a gondolatában, hogy valami elhomályosítja a gondolkodását. Nem értettem mire leesett Jacob ősei vérfarkasok, de nem jogosítja föl, hogy egy lányal így beszéljen aki nem tett ellene semmit. Láttam, hogy elráncigálja La Pushból,ezért úgy döntöttem követem őket, Jacob majdnem megpofozta Bellát de én lefogtam.
-Mit keresel itt Cullen? – fröcsögte a képembe Jacob
-Semmit. Gyere Bella. Kérlek! – kérleltem Bellát, bár nem kellett győzködni szerintem szívesen elszakadt a Black fiútól, de ezekután elment Jacob.
-Őhm már megbocsáts Edward, de te hogyan is kerülsz ide? Hiszen sehol se láttalak és…
-Ne most…egyépként meg követtelek mert Jacob…haggyuk. Most hazaviszlek
-De akkora se értelek, olyan furcsa vagy – értetlenkedett Bella továbbra is
-Figyelj Bella. Jobb lesz ha úgy teszünk, hogy ez a mai találkozás meg se történt, és békén hadjuk egymást, a te érdekedben!
-De…
-Nem Bella…Sajnálom – és valmiért lehangolt, hogy többet nem szabad látnom Bellát. Hiányzoni fog, bár ezt neki nem szabad, hogy megtudja. Végülis haza vittem épségben.
-Akkor szia – köszön Bella, bár nem mozdult, és én keresztül hajoltam és kinyitottam az ajtót. Szíve vad táncba kezdett, arca kipirult és lélegzete elakadt, nekem evvel ellentétben lélegzetem fölgyorsult, de aztán gyprsan elhajoltam, mert megéreztem az illatát és éreztem, hogy bármelyik percben elvesztíhetem a fejem ezért gyorsan felőlem kinyitottam az ablakot és Bella is elment. Még éppen időben. Hazafelé úton végig azon gondolkoztam mi lehet ez az érzés ami halott szívemet feléleszti. Nem hiszem, hogy szerelmes lennék bár ezt az érzést még soha nem tapasztalhattam meg, mert még soha nem voltam szerelmes, de én nem lehetek szerelmes egy emberbe, ez teljességgel lehetetlen. Mikor hazaértem rögtön láttam Alice látomást a fejemben ami elég homáályos volt. Egy réten feküdtünk Bellával és az én bőröm fénylett és Bellát nem zavarta. A másik kép éppen a Forksi gimibe volt ahol Bella és én a biológia órán egymásmellett ülünk és óra végén elhívom és aztán már ott fekszik holtan…
-De Alice ez lehetettlenn, hogy Bellát megöljem a suliban hiszen nem is oda jár…