Beértem a házba nagyon rossz kedvem volt. Gyorsan bementem a szobámba kicsit elmélkedni. Nem értettem, hogy változhat Edward szeme egyik pillanatról a másikra és, hogy ért oda olyan gyorsan hiszen senkit sem láttam. És még ott van az a tény is, hogy Jacob megváltozott soha nem volt még ilyen dühös és ilyen kegyetlen vele. Igazából mintha lázas lett volna tűzforró volt. Szólnom kéne Billynek és apámnak is, de akkor az ajtóm kivágódott és Charlie rontott be.
-Bella, gyorsan segíts azt hiszem Billynek szívrohama volt, de még van pulzusa. Már kihívtam Dr. Cullent… - aggodalmoskodott apám, de én is nagyon megijedtem.
Kocsit hallottam és gondoltam Dr. Cullen jött meg, és csak ekkor döbbentem rá, hogy Cullen. Edward Cullen. Hisz akkor ő lenne az apja?
-Apa? Dr. Cullenek vnnak gyerekei is? – kérdeztem kicsit megfeledkezve Billyről
-Őhm hát vannak, de csak nevelt gyerekei. Öt nevelt gyereke van, de ez mért is fontos? – kérdezte apám
-Csak olyan ismerős, volt a neve, de szerintem valakivel összekevrtem… - ekkor hallottam meg a csengőt és rogantam kinyitni
-Jónapot Dr. Cullen, Bella Swan vagyok és apám ott van fent Billyvel – tudtam, hogy Edwardnak az apja lehet, de hisz csak a nevelő apja akkor mért látom ugyanazt a fehér bőrt és ugyanazt azokat az aranybarna szemeket…
-Renben – és kicsit furcsán nézett rám , de már szedte is a lépcsőket
-Szia Charlie. Elmondanád mi is történt? – és közben Dr. Cullen elkedzte Billyt vizsgálni
-Hát hazajötte, és Billy nagyon furcsán viselkedett olyan zavart volt, és többször is említett, hogy fáj a szíve és én beadtam az ilyenkor szokásos gyógyszert és azt mondta jobban van ezért elmentem az örse a papírmunka végett mire hazajöttem ájultnan feküdt itt… megnéztem, hogy van-e pulzusa, volt és ezután hívtalak föl…
-Értem… Billy beszélnünk kéne négyszemközt – mondta szomorkáson Dr. Cullen
-Őhm persze… Bells, kicsim, kimennél?
-Persz apa – és én így is tettem. Körülbelül öt percig beszéltek majd kilépett Dr. Cullen apám kiséretében.
-Nos Charlie kicsit magatokra hagylak…
-Bella kicsit beszéljük – kezdte aoám – tudod Billy meghalt, és most visszaköltözünk a régi házunkba Forksba…és ha nem lenne nagy kérés a Forksi gimibe kéne tanulnod…
-Renben, de mi lesz Jacobbal? –mert fogalmam sem. Volt róla, hogy Jacob hol is lehett pont most
-Jacob, ha jól tudom Samel ész apjával fog élni
-Értem, és mikor megyünk el?
-Hát még ma elmegyünk Bells, és ha minden jól megy holnap már Forks-ba jársz iskolába – bár láttam fáj neki megemészteni ezt a sok mindent, és ekkor jött be Dr. Cullen. Kivitték Billyt és a kórházhoz szálították. Azt mondta apám, hogy a temetés egy hét múlva lesz. Apám elment intézni a sulit is utána pakoltunk. A ruháinkat hazapakoltuk, hiszen nem hoztunk sok cuccot, de nekem itt volt az összes cuccom, de még úgyse nagyon pakoltam ki így elég egyszerű volt szerencsére. Nem is tudom rossz volt, hogy Billy Black meghalt, de örömmel fogott el, hogy Jessicával járhatok egy suliba…vagy valaki más miatt?
(Edward szemszöge)
Miután hazaért apám beszélni akart velem. Láttam, hogy mért akar, de nem igazán értettem, hogy nekem mi közöm Billy Black halálához. Nem tettem semmit Billy Black, de az is lehet, hogy más miat aakr velem beszélni csak elrejtené előlem a gondolatait? Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, ha még Charlise szavaira sem figyeltem mert már oda kellett, hogy jöjjön és megveregette a hátam.
-Fiam, tudod hogy meghalt Billy Black és a rendőrfönök Charlie ápolta aki visszaköltözik a régi házába és…
-De nekem ehhez mi közöm van? Nekem igazából senki Charlie – kérdeztem meglepve, hisz még mindig nem értettem semmit, hogy miért olyan fotos ez.
-Fiam hagyd, hogy befejezzem! Hallottam Alice-tól egy Bella Swan nevű lányról…
-Alice! Ó de megölöm – persze csak képletesen modnva, és ekkor áramcspásként ért. Charlie Swan. Bella Swan. Hiszen akkor a rendőrfönök lánya, és ő is visszaköltözik az apjával együtt. De az még nem azt jelenti, hogy ide fog járni ebbe a gimibe…
-Úgy látom rájöttél fiam…És igen Bella ide fog járni. És arra szeretnélek megkérni, hogy ne bánsd a lányt. Tudom, hogy nem akarod bántani, és én hiszek benne, hogy nem is fogod – és ekkor ébrettem rá Alice látomására ahol megöltem a lányt
-Nem fogom bántani – de ezt már csak nagyon halkan mondtam, bár apám biztos meghallota és rohantam föl a szobámba. Rossz hír volt nagyon is, hogy Bellával még többet leszek együt, de nagyon örültem is neki, pedig nem kéne. A francba is kerülnöm kéne, de nem fog menni. Gy is kideült, hogy lesz vele egy közös órám és ráadás képpen mellettem van csak üres hely. Remélem még holnap nem jön, mert már holnap is lesz biológia… Nem tudom, hogy miért mentem és azt sem tudom, hogy hova, de az erdőből kilépve megláttam a rendőrfőnök kocsiját és akaratlanul is közelebb mentem ekkot már éreztem, hogy ég a torkom a szomlyúságtól, mert megéreztem Bella illatát. Ez az illat mióta vámpír vagyok nem éreztem ehhez foghatót. Már nem érdekelt, hogy égett a torkom még közelebb mentem és hallottam amint Charlie épp elmondja Bellának, hogy holnap a Forksi gimibe fog járni… Nah ne. Gyorsan hazarohantam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
