Bonyodalom

(Bella szemszöge)

Bementem köszöntem Charlinek és utána gyorsan elmentem lezuhanyozni. Nagyon lassan csináltam mindent. Még a hajamat is megmostam, sőt meg is szárítottam pedig soha nem szoktam. Láttam, hogy most az új hálóingem van a fürdöben amit még Phonixben kaptam anyámtól mielőtt eldöntöttem, hogyForksba költözök. Anyám választottam. Nem sok mindent takart belőlem, de én szrettem. Talán azért mert Phonixben mindig rövid ruhákba jártam. Fogat mostam. Most néztem meg, hogy a hajam sokkal jobban áll ha beszárítom. Bementem a szobába és a villanyt kerestem, de hirtelen fölbuktam majd hideg ujjakat éreztem a kezemen.

-Edward?

-Tessék? – suttogta a hajamba

-Őhm te tulajdonképpen mit keresel a szobámba?

-Téged! Ki mást? – és egy csókot nyomott a számra. Visszacsókoltam ami valószínűleg hiba volt mert nem bírtam leállni..

-Héhé édes hová sietsz? – kérdezte Edward mire én teljesen elpirultam.

-Szeretem ezt a színt az arcodon… - de félbeszakítottam egy csókkal. Éreztem, hogy már ő sem bír leállni.

-Várj…ezt… -  de nem hagytam szóhoz jutni és már ő sem akarta, hogy szóval tartson, de ekkor valmi megváltozott. Edward teste megfeszült és nekicspodótt a falnak.

-Mit kereresl itt Black? – fintororodott ell.

-Bellát! És nem téged te vérszopó! Tarsd magad a szerződéshez. – ezt az egészert nem értettem. Vérszopó?! Szerződés?! És miért jönne egyáltalán hozzám? Nem értem…Egyáltalán miért pont most jött?!

-Tünj inenn korcs! – hallottam a meglepetséget csalódotságot és dühöt a hangjában.

-De tarsd magad a szerződéhez…Szia Bella – távozott Jacob

-Edward mi volt ez ? – érintettem meg az arcát és frlém akartam fordítani a fejét, hogy a szemébe nézhessek de nem engedte.

-Nézz a szemembe Edward! – felém fordult. Szeme éjfekete volt, tekintete dühöt sugárzott kicsit megijesztett, de gyorsan  rendeztem arcvonásaim.

-Szóval mi volt ez az egész? Ez a szerződs és miért olyan gyors és…

-Sss – csititott Edward és ujját számra helyezte amibe én teljesen beleborzongtam – ugye hallotad, hogy La Pushban nincs jó hírünk és azt tudod, hogy én mi vagyok… de Jacob ősei…

-Farkasok voltak… - nem hittem el ezt az egészet…Nekm már a vámpírokból is sok van de farkasok?!

-Úgy van…

-De hiszen…És mi volt a szerződés?

-Őktudják, hogy mi csak állati vérrel táplálkozunk és megegyeztünk… Míg nem lépünk a területükre és nem harapunk meg egy embert se addig nem ölnek meg minket. A farkasoknak hatalmas erejük van és hasonló gyorsasággal futnnak mint mi – köpte a szavakat. Lerítt róla a gyülölet. – és most jobb lesz ha megyek…

-NE! Kérlek maradj! – ásítottam egyet amin nevetet de fekete maradt a szeme

-Rendben, de csak ha megigéred, hogy alszol- mosolyodott el

-Csak néhány kérdést…

Jó. Renben – nevetett.

Ugye azt mondtad megharapni – bár ezt inkább kijelentettem mint kérdeztem – ami azt jelenti, hogy senki nem változhat…olyanná mint ti.

-Igen, úgy van.

-És mi van, ha egy ember vámpír akar lenni?

-Hát bizonyára akkor is megszegtük a szerződést.. De mire akarsz kijukadni Bella?

-Hát arra gondoltam, hogy egyszer átváltoztathatnál és akkor olyan lehetnék mint ti nem kéne visszafognod magad és én is szeretném…

-Ne kívánj olyat Bella amit megbánhatsz! Ne akarj szörnyeteg lenni!

-De én ezt akarom! És ha te nem teszed meg majd más megteszi…

-Ne is reménykedj benne! Most pedig aludj!

-Rendben, de akkoris… - makacskodtam tovább, de szemhéjam elnehezült és aludtam is.

Másnap ahogy kinyitottam a szemem Edward volt az arcomtól néhány centire és engem nézett. Én valósággal ledermedtem és megszólalni se tudtam csak elolvastam aranybarna szemeiben. Egy ideig néztük egymást majd leült Edward az ágyam szélére. És botladozva kikászálódtam ágyból.

-Hova hova? Már ide se jösz hozzám? Kérdezte Edward incselkedve

-Szügségem van az emberi tendőimre… - ő csak vállat vont.  Gyors letusoltam és fogat mostam és rohantam Edward karjaiba. Így ültünk pár percig aztán észbekaptam, hogy ideje felöltözni suli van…

-Elfordulsz egy kicsit míg felöltözök? – el is fordult én meg fölvettem a farmeromat és egy kockás inget amit nem rég küldött anyu. Beültünk a volvoba és mentünk a suliba. Nem szóltunk semmit. Mikor beértünk a suliba Jacobot pillantottam meg. Edward dühös vicsorgásba kezdett.

Beszélni akar veled, de fogalamam sincs miről..elrejti a gondolatait előlem – szűrte a foga között Edward

-Hát akkor essünk túl rajta…

-Szia Jacob- üdvözöltem

-Szia Bella…Edward. Beszélhetnénk Bella…?

-Persze, de sietve nem soká becsengetnek.

-Bella tudom, hogy tudsz minderől rólam… a vérszopó barátodról és nem kéne vele lenned! Megis ölhet, emellett szerintem csak a fejedet húzza…

-Eltudom én is döntei, hogy mitcsináljak Jake!

-Tudom, de velem sokkal nagyobb biztonságban lennél – egyre közelebb jött – és.. szeretlek – és forró ajkait enyémre tette. Én elhúzódtam előle de nem ment. Minél jobban rúgkapálóztam annál erőssebben tartott. Ez fájt égetett. Kiabálni lett volna kedvem. Végül fölhagytam a próbálkozással. Sötétség borította el a szeme majd nem éreztem már fájdalmat. Megpróbáltam kinyitni a szemem. Edward és Jacob verekedett.

-Jacob neeee! Kérlek ne bánsd Edwardot! Nem szegett szerződést de te fogsz! – megállt Jacobb majd elfutott…